Harmadik fejezet

Reggel amikor lementem, az esti szenvedésem után, még az étvágyam is elment, pedig a gyomrom szinte majd' kilyukadt. Apa és Csilla ott nyaliztak egymásnak mint :'' édesem, kérsz egy kis kávét? vagy szívecském, ide adnád nekem a palacsintát? - Persze, cunci.''
Semmi kedvem nem volt megszakítani ezt a 'tökéletes pillanatot', de már nagyon éhes voltam. Lassú megfontolt léptekkel haladtam lefelé a fehér szőnyegen, aztán mint akit seggbe rúgtak, rohantam a konyhába.
-Jó reggelt.-mondta apa átnézve a kezében tartott napilapok felett.
-Nektek is.-dünnyögtem a hűtőben túrkálva.
A tegnapi sajt még mindig ott penészedett. A hűtő egész tartalma  csak egy joghurt és egy banán volt. A banán mit keresett egyátalán a hűtőben? Nem tudom. Szaporán kivettem azt az epres Jogobellát aztán egy kanálért nyúltam. Csilla addig kiment az autóhoz kivenni a többi szatyrot. Oda sem nézve a jobb alsó fiókhoz nyúltam a kanalakért, de helyette egy nyújtófa akadt a kezembe. Hát persze, mért ne változtatná meg még a kanalak kibaszott helyét is.
-Bal felső fiók.-harapott bele a csokis palacsintájába apa, aztán a terítő cseppent kakaót próbálta lefedni valamivel. Közben csámcsogott.
-Kösz.- kivettem a kanalat és már nem is emlékszem, mikor bontottam ki a joghurtot, de máris elmélyesztettem a kanalam benne. Jó ízűen ettem, majd kidobtam a dobozát, aztán helyet foglaltam apával szemben.
- Mi jót terveztél mára?-kérdezte apa.
-Semmit.-sóhajtottam.
-Akkor segíthetnél Csillának kimenni a piacra. Most nagy a nyüzsgés úgy is, szóval sok vásárlótok lenne. És két ilyen szép lánytól ki nem vásárolna?-próbált rávenni a lehetetlenre a bókjaival.
Már pedig én nem fogok egész nap képetmutatni Csillának, ahhoz túl lusta vagyok. Inkább felhívom Kiss Nikit, a régi osztálytársamat és talán beszervezek egy vásárlást vele, aztán odaadom az ajándékot, amit neki hoztam angliából. Apáéknak nem hoztam semmit. Tudom, egy kicsit szemétség, de tényleg, nem tudtam mit hozzak, ahhoz nem ismerem őket eléggé. Sajnos.
-Nem érek rá.-rántottam meg a vállam, mint aki annyira sajnálja.
-De az előbb mondtad, hogy nem csinálsz semmit. Flóra, kérlek. Csak próbáld megismerni Csillát. Tudom hogy szokatlan, de anyád....
-Mi van vele? Apa, én már ismerem Csillát. Jó képet vágok hozzá, de azt ne kérd tőlem, hogy még szeressem is.-szakítottam meg felháborodottan.
-Ja, egyébként, kössz, hogy a véleményem nélkül mindent megváltoztattál! A szobámmal is mi lett? Elvileg az Én szobám! Ha már ilyen bájolgós képekkel feditek a falamat, akkor hadd legyek már én is rajta! Nem érted? Mindent ami én vagyok, azt Csilla eltűntetett! Minden megváltozott és te ezt hagyod!- Mérgesen felálltam és az öklömmel az asztalba csaptam. Apa arca úgy kipirult, láttam, hogy most túl feszítettem a húrt. A kezem bár lüktetett, de nem mutattam. Kihúztam magam, amikor apa  is felállt az asztaltól. A méltóságomat megfogom tartani.
-Na, mi van? Igazam volt? Melyikőtök hordja itt a nadrágot?-folytattam.
Ó, az a lepcses szám! Miért kell még ezt tovább csinálnom?! Egy napja vagyok még csak itthon!
Apa válaszra nyitotta volna a száját, láttam, hogy egy ér a halántékánál kidagadt a méregtől.
-Mi folyik itt? Mi ez a kiabálás?!- Csilla az ajtóban állt kezeiben a vásárló szatyrokkal és hitetlenkedve nézett mindkettőnkre és próbált fancsali pofát vágni, de a szeme mosolygott. Ez a ringyó!
-Semmi!-mondtam és kiviharzottam a konyhából. Csillát majd fel löktem és még hallottam apámat mondani : ''Mit képzelsz magadról?! Gyere vissza!''
De én nem mentem vissza.
A fejemben már megbántam mindent, de igazam volt.
Meglepett voltam.
 Soha nem mertem szembeszállni apámmal semmilyen téren sem, erre most meg..! E helyett, megfogtam és lerángattam a kabátomat a fogasról, aztán becsaptam magam után az ajtót, majd szinte vérben forgó szemekkel 'dobáltam' a lábaimat egymás után a vizes aszfalton..