Negyedik fejezet

Nem tudtam hová megyek, arra gondoltam felszállok egy villamosra és elmegyek Nikihez, de aztán eszembe jutott, hogy nincs nálam egy forint sem, úgyhogy gyorsan el is vetettem ezt az ötletet. Különben is, nem állíthattam volna be csak úgy. Most is hoztam a formám, mert még a telefonomat, azt a régi-kopott Samsung-omat is otthon hagytam és úgy néztem ki mint egy csöves az én 'speciális madárfészek' alakú hajammal, amit sikerült elaludni. A kedvemet már nem is ronthatta volna tovább, hogy egy kora nyári zivatar kezdett bele, úgyhogy jól eláztam. Végig azon törtem a fejem, hogy lehettem ennyire csökönyös és szálhattam szembe apámmal. Mint egy megakadt régi lemez a lejátszón, úgy ismértlődtek a képek is a fejemben újra és újra.
   Az eddig otthonomnak hitt városban, most teljesen idegenként rótam az utcákat ebben az ítélet időben és azon puffogtam, hogy mennyire is utálom Csillát. Az úgy még jó is volt, hogy évente egyszer hazajöttem karácsonyra és kb. két napot voltam itthon, szóval csak addig kellett játszanom a tökéletes gyereket, de most, hogy itt vagyok, már egy nap után szét vannak az idegeim.     
Sötétedett, én pedig étlen-szomjan voltam, de inkább maradtam még..
Már nem járt annyi autó az utakon és a bérházak lámpái leoltódtak, így gondoltam elég késő van ahhoz, hogy gondtalanul haza mehessek.
   Felsétáltam a házunk lépcsőin és lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki. 'Próbáld újra, Flóra.' ismételgettem magamnak, de a rohadt ajtó be volt zárva, még azt is kinézem Csillából, hogy el is torlaszolta azt. B tervnek  félrerúgtam a lábtörlőt, de ott sem volt. Felnyúltam, az ajtó félfa tetejére, de nyoma sem volt a kulcsnak.
-Ezek kizártak!- kiabáltam aggódóan. -Ezt nem hiszem el!-rángattam a kilincset. -A rohadt életbe!-káromkodtam. Mióta visszajöttem többet káromkodtam, mint három év alatt összesen.
   Hideg volt, kezdtem fázni.
 Nem tudom mit tehettem volna, csak fejemet fogva leültem egy hideg lépcsőfokra, hátammal a falnak támaszkodva.
-Psssszt..-megfordultam, de senkit nem láttam. Azt hittem képzelődtem. De újra meghallottam.
-Pssszzt... Hé. Itt!-a hang Nóra ablakából jött. Olyan gyorsan felpattantam, hogy az hihetetlen.
-Kizártak.-suttogtam. Nóra felkapcsolta a szobája villanyát, majd halk lépteket hallottam, amik az ajtóhoz közeledtek. A kulcs egy kattanással elfordult és az ajtó kitárult előttem. Óvatosan beléptem, hogy a legkissebb zajt se csapjam, aztán levettem a kabátomat.
Nóra becsukta utánam az ajtót, aztán fel lopakodtunk az emeletre. Ez a kedvesség meglepett Nórától, azt hittem utál.
-Köszi, hogy segítettél. Kizártak.
-Hát, erre rájöttem én is. De figyelj, ennek ára van.-vonta fel szemöldökét és óvatosan elmosolyodott.
-Minek van ára?-suttogtam.A hangom pár oktával azért feljebb szaladt. Számíthattam volna rá, hogy nem ingyen segít.
-Mennyi kell?-kérdeztem karba tett kezekkel.
 A folyosón lévő villanykörte pislákolni kezdett. Nem sokára ki kell cserélni.
-Nem pénz kell.-mondta.
-Akkor mi?
- Hát van egy haverom.. a Dani.-kezdte, de nem siette el, ami kezdett idegesíteni.
-És?- kérdeztem, mert tudom, hogy azt akarta, hogy kérdezzek vissza. Kitanult a kicsike.
-A tetkóért cserébe azt mondtam neki, hogy leszervezek neki egy csajt.
-Szó sem lehet róla!...-utasitottam el, amikor végre eljutott az agyamig, hogy valamilyen tetoválásról beszélt. -Milyen tetkó?-álltam meg a szobám ajtaja előtt.
Megfordult és felhúzta fekete pólóját. A szemem azt hittem kiugrik. Egy óriási vörös rózsa volt a derekán, amit egy fekete özvegy próbál behálózni. Az egész derekát fedte.
-Apáék tudnak róla?-kérdeztem.
-Igen, de nem adtak rá pénzt, azt mondtam nekik hogy meg van rá. De Dani inkább egy randit akar veled, én pedig azt mondtam igen.
-Te most stricimnek hiszed magad?-kérdeztem.
-Egyébként a válaszom NEM.-mielőtt bemehettem volna a szobámba megállított.
-Akkor megyek és szólok Csillának, hogy végre itthon vagy. Apával üdvözölni akarnak...
Sóhajtottam.
-Mikor?-kérdeztem megadóan.. Más választásom nem volt. Reggelig időt kellett nyerjek, hogy megolvasszam apa szívét, amit valószínűleg Csilla rakott be a hűtőbe a rohadó sajt mellé.
-Szombaton, és csinos legyél.-mosolygott...