Második fejezet

Mivel Nóra a barátnőivel volt még plázázni és a legkissebb érdeklődést sem mutatta, az iránt, hogy a nővére most jött haza angliából három év után, ezért aludtam egy jót. Végre! Három év után úgy aludtam az igazok álmát, hogy esküszöm, a párnám teljesen átázott attól a mennyiségű nyáltól, ami kifolyt a számon.
Nehézkesen feszítettem fel szemhéjaim, aztán elfintorodva megfordítottam a párnámat. Rá néztem a telefonom kijelzőjére, ami a földön hevert és eszembe jutott, hogy a vacsora már egy ideje elkészült. Csilla egy kicsit irritált lesz.. A legutóbb, amikor elkéstem a vacsoráról -A Karácsonyi nagyforgalomban eltévedtem- nem adott enni semmit sem és apa sem volt itthon, hogy a pártomra állítsam. Ez a nő egy alakoskodó pióca.
Nyöszörögve állóhelyzetbe küzdöttem magam és felráncigáltam a megnyúzott fekete farmerom aztán egy ásítás után kimerészkedtem a folyosóra.
-Hát te?!-kérdezte semleges hangon a húgicám, mint akit nagyon meglepett a jelenlétem.
-Én is örülök, hogy látlak.-mosolyogtam, aztán próbáltam kitérni az útjából.
-Csilla még ébren van.-mondta, majd beviharzott a szobájába.
Amikor bement csak akkor vettem észre a rózsaszín tincseket a platina szőke hajában és azt a feszülős, fekete, V kivágású pólóját az ''Out of my planet'' felirattal. Milyen kis kedves..
Értetlenkedve álltam mint a cövek Nóra ajtaja előtt és azon gondolkoztam, hogy mikor lett ilyen kis... ilyen.. izé.. Na, meg azon is gondolkoztam, hogyan lehet még ébren Csilla éjfélkor. Csak nem megvárt? Lopakodó üzemmódba kapcsolva settenkedtem le a régi fa lépcsőfokokon, miután kétszer is meggondoltam, hogy le menjek-e vagy van-e egyátalán kedvem most hozzá, de persze a gyomrom győzött, ami szinte nyüszített az éhségtől.
-Felébredtél?-kérdezte cinikus mosollyal az arcán. Ez a mosoly. Mit mosolyog folyton? Annyira bizarr. Mindenki aki ránéz, azt hinné egy kedves harmincas asszony, aki fiatalos és könnyed. ''Kedves..'' De én átlátok rajta. Tudom, hogy ez egy kárörvendő mosoly.
-Aha.-mondtam és azt kívántam, bár csak fent maradtam volna. Tuti le fog amortizálni teljesen.
-A vacsora hétkor volt.-mondta, majd helyet foglalt apa karosszékében, ami kandalló előtt állt.
-Tudom. De gondolom maradt még valami.-mondtam és kikerültem. Elhaladtam előtte, egyenesen a konyhába vettem az irányt, azon belül a hűtőhöz. Hihetetlen módon semmi sem volt benne, csak sajt. Az asztalon sem volt semmi, de még az edényekben sem.
-Nincs semmi?-inkább kijelentés volt, mint kérdés.
-Ja. Tudod egészséges életmódra váltottunk, ezért úgy főzök, hogy egy étkezésre legyen csak elég. Nem eszünk két napos kaját és úgy vásárolok hogy közben spórolunk, így nem maradt semmi.-mondta és már ott állt velem szemben és az ajtófélfának támaszkodott, közben leplezetlenül az arckifejezésemet kémlelte. 
Sprórolnak? Ha egy sport kocsira van pénz, akkor nehogymár' kajára ne legyen!  Ki hiszi ezt el? Tudtam, hogy ez lesz. Ez a nő játszadozik velem, de tizenkilenc éves vagyok.. meg van a saját eszem.
Nem adtam meg neki a boldogságot, hogy azt higyje nyert. Nem mutattam ki, mennyire éhes vagyok, hiszen egész nap nem ettem. Inkább mosolyogva bólintottam, aztán nagy ívben kikerülve felsétáltam a szobámba.
 Mivel aludni nem tudtam, ezért bekapcsoltam a gépemet. Hat facebook értesítés. Milyen népszerű vagyok!
-Na lássuk!-jegyeztem meg magamnak, ahogy rákattintottam az üzenetekre először: ''Hi, Flora! R U okay? I didn't c u last night.''- Ááá. Ez Nathantől jött. Biztos az év végi ballagásról volt szó. Mondtam neki hogy nem leszek ott, biztos elfelejtette. Gyorsan megírtam neki hogy mi van, aztán tovább nézegettem a hülye facebookot. 5 játékfelkérés... Szuper. Inkább ki is léptem és felkapcsoltam a villanyta a szobámban. Annyira furcsa volt. Egy családi fotón sem vagyok rajta..